Ékszer vagy Művészeti Központ?
Amint a korábbi bejegyzést írtam, találtam jó néhány régi Pusztakisfalun készült képet.
2006. július 29.-én, az első kitelepülés alkalmával a műhely asztalomat vittem ki, majdhogynem teljes felszereléssel!
Az üvegfújó huta mellett találtam egy árnyékos kellemes helyet, ahol bár kissé alátámogatva az asztalom, de hangulatos munka körülményeket teremtettünk.
Aztán megkezdődött az alkotás. Nem volt konkrét tervem, igazából hagytam, hogy magával ragadjanak a természet erői és felkarcoltam az ezüst lemezre egy formát. Kissé megdomborítottam, fűrész és maró segítségével áttörtem. Majd egyre inkább felismerhetővé vált egy kedves kis falevél erezetes kontúrja.
Emlékszem, nem jutottam a végére, mert rengeteg érdeklődő volt és kedvenc témámról, a szakmámról kérdeztek.
Az ékszer csak később készült el, melyet az, az évi Magyar Ötvös Szövetség éves versenyére adtam be, kiegészítve egy lánccal. Amely, mintegy pókháló megfogja, egy legördülő harmatcseppel, a lehulló levelet, amely magába zár 3 ugyancsak harmatcseppeket szimbolizáló hegyikristály gyöngyöket. A nyakék ezért is kapta a „Harmatcsapda” nevet.
A meglepetés 2007 január-február táján ért. Amikor is, kedvenc külföldi építésznőm Zaha Hadid (http://www.zaha-hadid.com/home ) nyilvánosságra hozta Abu Dhabi Performing Arts Centre (még több róla itt) terveit.
Elállt a lélegzetem, egyrészt azért, mert csodás épület tervet láttam, másrészt, mert felfedezni véltem benne az ékszerem vonásait.
Mint utóbb kiderült Neki is a falevél motívum adta az alap inspirációt, és fantasztikus módon nagyon hasonló formában került ki a kezeink alól.
Persze, nem tökéletes mása egyik a másiknak, de az alap hangulat, a vonalvezetés meglepően egybe vág.
Szerinted is hasonló? Vagy csak én látom benne azt, ami nincs is?
2011 augusztus 7. 11:49
Igen, szerintem is azonos volt az “öntőformátok”, a nyakék a 3 dimenziójával szinte építészeti alkotás. Gyönyörű, finom, ízléses, letisztult mindkettő, és csodálatos (de nem meglepő), hogy egy darabka természet inspirálta.